multiblog.hu család tagja

Azt nem mondom, hogy rossz volt ez a film, sőt, egész jó volt, bár azért adódnak vele problémák, “oda nem illő” porszemek. Mi lehet hát a bibi egy ilyen gigászi történelmi  elbeszélés filmre való vitelével? Hát az, hogy az alkotók Erzsébet királynő személyén keresztül próbálják meg bemutatni az adott kor normáit, viselkedéskultúráját, történelmét, sőt háborúit is, amit már drámának hívunk, hisz egy emberi sors ábrázolása áll a középpontban. Ennélfogva pedig a mű inkább színházi előadásra termett, mintsem a filmvászonra. Elméletem látszik alátámasztani a film pocséknak mondható 17 millió dolláros árbevétele és a kritikusok 34%-os Rottentometoes elismerése is.
1585-öt írunk. II. Fülöp spanyol uralkodó nem akarja tovább tétlenül szemlélni a protestáns Anglia “viselkedését” és némi isteni sugallat hatására a katolicizmus álcájába bújtatott expanziós lépéseket tervez a szigetország ellen. Egy birodalom általában pedig csak akkor omlik össze, ha 1. kívülről kap pofont, 2. belűlről is cincálják. Fülöp utóbbi szálat is kihasználja, és Anglia titkos katolikusait, a nem protestáns, épp skóciai kényszerpihenőjét töltő Stuart Mária skót királynőt is próbálja felhasználni a céljaira. Persze az angolok sem restek, hisz van egy 30 éve urlakodó Erzsébetük (Cate Blanchett), meg ravasz udvari tanácsnok (Geoffrey Rush), sőt: kalandor/kalózkapitány is, Clive Owen szerepében. Eddig rendben is volna a dolog, csak pechjére Erzsébet beleszeret a dalia utóbbiba, aki mivel nem nemes, tiltott gyümölcs a számára. Erzsébet az (ennivaló kis) udvarhölgyét nógatja  (Abbie Cornisht), hogy témázgasson a kapitánnyal, aki nem rest, rögtön ágynak is vágja azt, gyereket csinál neki, stb. stb. Közben jönnek kérők Elizabethez, a “szűzkirálynőhöz” dögivel, a háború majd minden pillanatban kitörni készül, miközben egy másik emberi sorsot is figyelemmel kísérünk: az összeesküvésben részt vevő, Stuart Máriaáét. Konfliktusok, ármány és cselszövés, éles párbeszédek, szép, hamleti csomagolásban – mintha egy kész drámát látnék, a színésezk pedig úgy szórakoztatnak, mintha nem is a vásznon, hanem a színházban lennének.
A színészmesterség nagyágyúi persze jól játszanak, “hozzák a kötelezőt”, azonban ez nem segít azon a “hova-is-tegyem-ezt-a-filmet” érzésen. Én úgy fogtam fel, mint egy színházi előadást felesleges outdoor jelenetekkel (pl. rövid csatákkal), egy csomó haj- paróka- ruha- zene- és viselkedéstörténeti bemutatóval, emberi sorsok törékenységével – győzelemmel/kudarccal, méltósággal, és nagyfokú ravaszsággal – és így nagyon élveztem a dolgot. Mint film, viszont nem állta meg a helyét a dialógusok, szereplők és a történet ellenére sem.

Értékelés: 60%

 

Forrás: filmkritika

Itt Bloggerbirodalom épül!
Csatlakozz te is!